A Tájegység

Dél Mezőföldi Természetvédelmi Terület

 

A tereplovaglást és a lovastúrákat Paks szomszédságában, a Dél-Mezőföld Téjvédelmi Terület legdélibb, homokos, erdős részén gyakoroljuk. Érdemes pár szót olvasni erről a lovaglásra ideális tájegységről:

A védett terület nagysága: 7 546 hektár, ebből szigorúan védett 965 hektár.
Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet több mint tíz, kisebb-nagyobb különálló területe a Dunaföldvár-Cece úttól délre, a Duna és a Sió által közrefogott háromszög alakú vidéken található (védett területeket táblák jelzik).
Látogatás: Egyes fokozottan védett részek kivételével szabadon látogatható.
Kezelő: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága

A Dél-mezőföld szülötte, Illyés Gyula írta erről a vidékről a Puszták népe című művében, hogy helybéli gyerekként akkor kezdett el feltárulni előtte e táj szépsége, akkor kezdte el megismerni rejtett kincseit, amikor egy-egy helyi történet, esemény ehhez hozzásegítette. Amikor előzetes tudása lehetővé tette számára, hogy megelevenedjen előtte az egyébként láthatatlan kis világok sora. Ebben a mai napig nem változott a Mezőföld - az utazónak közel kell hajolni hozzá, hogy felismerje értékeit. A lankás kis dombocskák, sík területek, rétek, erdőfoltok és vízjárta kis tocsogók kedves, nyugtató tájai első látásra nem ígérnek túl sokat. De megéri tovább kutatni, mert a Mezőföld értékei bőségesen fizetnek érte.

A Dél-Mezőföld határait legegyszerűbben a terület geomorfológiai és közigazgatási jellegzetességei alapján határozhatjuk meg. Nyugaton a Sió és a Sárvíz tektonikus völgye, keleten a Duna, míg északon a megyehatár jelöli ki ezt az ellentmondásosnak is nevezhető tájegységet. A Dél-Mezőföld keletkezését tekintve az Alföldhöz tartozik, de felszíne annál jóval változatosabb.

1999-ben itt hozták létre a 7546,5 hektár nagyságú Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzetet, amely e táj három legjellegzetesebb élőhely-típusát foglalja egységbe. A Sárvíz-völgyében, a Tengelici-homokvidéken és a dél-mezőföldi löszvölgyekben megmaradhattak az ősi élőhelyek eredeti jellegekkel bíró mozaikjai, mert azok az intenzív gazdálkodásra nem voltak alkalmasak.

Az Ős-Sárvíz egykori medrét ma is üde kaszálórétek, puhafás ligeterdők kísérik, meredek löszpartok határolják. Élővilágára a sokszínűség jellemző, de a leggazdagabb a lefűződött morotvatavak környéke. A nyílt vízen a festői szépségű fehér tündérrózsa ring, a nedves réteken mocsári aggófű, hússzínű ujjaskosbor és mocsári kosbor nyílik. Gyakori a fokozottan védett vidra, az öreg zavartalan erdőrészletekben pedig a fekete gólya is fészkel. A kíméletesen legeltetett löszös partoldalak kora tavasszal nyíló védett vadvirága a tarka sáfrány és a tavaszi hérics.

A Tengelici-homokvidék nagy hasonlóságot mutat a kiskunsági tájjal, nyílt, meszes homoki gyepek, a homoki mocsár- és láprétek, a fűzlápok, homoki gyertyános-tölgyesek, gyöngyvirágos tölgyesek mozaikjaiból áll össze. A változatos felszíni formákkal bíró árvalányhajas nyílt homokbuckás területeken olyan értékes védett növényfajokat találunk, mint a fekete kökörcsin, a fürtös homokliliom, a homoki nőszirom, a homoki varjúháj, a kései szegfű és a homoki vértő. A mélyebb fekvésű, üdébb lápfoltokon jégkorszakot idéző növények, zergeboglár, fehér zászpa, vidrafű, valamint buglyos szegfű, kornis tárnicsfehér májvirág, korcs- és a szibériai nőszirom, gyapjúsás-fajok, kúszó celler, és mintegy 15 különböző védett lápréti orchideafaj virítanak. A homokvidék állatvilágának különlegessége a díszes medvelepke, a sisakos sáska, a szongáriai cselőpók és a kerecsensólyom.
TátorjánA dél-mezőföldi löszvölgyek a lösz karsztosodása és a felszíni erózió útján keletkeztek. A völgyoldalakat löszmélyutak szabdalják, löszleszakadások, löszcirkuszok teszik változatossá, amelyek tájképileg is egyedülálló látványt nyújtanak. A völgyek szokatlan gazdagságban őrizték meg a hajdani löszpuszta-rétek növényvilágát. Legnevezetesebbek a fokozottan védett tátorján és a gyapjas csüdfű, a szennyes ínfű, a törpemandula, a sárga- és borzas len, a csillagos őszirózsa és a festő csülleng. A löszpartok oldalában mindenütt fészkel a színpompás gyurgyalag."

GyurgyalagA Dél-Mezőföld állatvilága is értékes. A száraz gyepeken több ritka lepke, imádkozó és sisakos sáska látható. A terület az ország legszínpompásabb madarainak látványát kínálja az ide látogatónak: gyurgyalag, szalakóta, vörös vércse, kabasólyom, fekete gólya fészkel a Dél-Mezőföld erdeiben, löszfalaiban és pusztáin. A mocsaras rétek gazdag kétéltűfaunáján (zöld és barna varangy, ásóbéka, kecske és mocsári béka, vöröshasú unka stb.) túl, bíbic és piroslábú cankó, láperdőkben szürke gém és nagykócsag költ. A mozaikos mezőgazdasági földek és gyepek a fogolynak és a fürjnek biztosítanak élőhelyet. A terület gyertyános-tölgyes erdeiben őz, szavas, vaddisznó, sőt még vadmacska, a vízjárta területeken, halastavak mentén vidra is él."

Források:
www.foek.hu
www.dmtr.hu

 

bezárás